„A halál olyan fájdalmat hagy maga után, amelyet senki nem tud meggyógyítani. A szeretet olyan emléket hagy maga után, amelyet senki nem tud ellopni.”
Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy szeretve tisztelt kolléganőnk, Gyurkovics Anikó, hosszantartó, méltósággal viselt súlyos betegség után január 7-én végleg megpihent. Búcsúzunk tőle szeretett iskolája volt és mostani pedagógustársai, az intézmény valamennyi dolgozója és diákjai nevében. Élete nagy részét iskolánk falai között töltötte, hiszen itt végezte általános iskolai tanulmányait, itt volt gyakorlós, s a tanítóképző főiskola elvégzése után itt kezdte tanítónői pályafutását, s itt tanított egészen a haláláig. Ezernél is több gyermeket nem csak tanított, hanem nevelt is a szó legnemesebb értelmében. Hiányzik a mosolya, a kedvessége, a pozitív kisugárzása, a fantasztikus kreativitása, a vidámsága, vagyis hiányzik ő maga. Munkájára a maximalizmus, a precizitás volt a jellemző. Mindig minden munkát ő végzett el először, hogy azután át tudja adni a tapasztalatait nekünk. Példaértékű, ahogy mindenkinek segített, mindig a jószándék vezérelte. Hatalmas akaraterővel rendelkezett, ezért az utolsó pillanatig bíztunk abban, hogy győztesen kerül ki ebből a küzdelemből. Nem így történt. Felfoghatatlan, hogy nincs többé. Hatalmas űrt hagy maga után. Hálásak vagyunk, hogy része lehetett életünknek és a csendes emberségéért, amit tőle kaptunk.
az iskola közössége
