NÉVADÓNK, BAY ZOLTÁN 1900.július 24-én született a Békés megyei Gyulaváriban. Elemi iskoláit a szülőfalujában  végezte, majd Debrecenbe került, ahol a Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg Szabó Lőrinccel,  Gulyás Pállal, s a XX.század nagy irodalmi egyéniségeivel, mint Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Zilahy Lajossal. Bayra nagy  hatással volt a művészet és sokáig nem tudott dönteni, hogy a természet- vagy a  társadalomtudományokat válassza-e  élethivatásul. Eötvös Loránd volt a döntőbíró, mikor megismerkedett e remek fizikus munkásságával. A gimnázium után  Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt végig tagja volt az Eötvös-  kollégiumnak, amely a tehetséges fiatalok képzésének adott otthont. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az Elméleti  Fizika Intézetbe került oktatóként. 1926-ban a legmagasabb kitűntetéssel szerezte meg a doktori fokozatát fizikából.  Disszertációja az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéről szólt, mellyel Bay csatlakozott a fizika új  fejlődési irányához, az Atomfizikához. Bay tanulmányai befejezése után 4 évet töltött Berlinben a Collegium Hungaricum és a  Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaften ösztöndijával.   A német főváros ebben az időben érte fénykorát, ugyanis nem kisebb fizikusok dolgoztak itt, mint Planck, Einstein,  Schrödinger, Laue. Itt tartózkodása alatt kutatómunkát folytatott a Phzsikalisch-Technische Reichsanhaltsban, ahol a  hidrogénmolekula folytonos színképén alapuló, új, nagyenergiájú ultraibolya fényforrást fejlesztett ki. 1927-30 között a berlini  egyetem Fizikai-Kémiai Intézetében dolgozott Bodenstein mellett. Itt végzett kísérletével bizonyította be először  spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat tartalmaz. Az eredmények elismeréseként Bayt  kinevezték a szegedi egyetem Elméleti Fizika Tanszékének oktatójává. Oktatói tevékenységén kívul a nagyfeszültségű  gázkisülésekkel foglalkozott. De nem csak oktatott, kísérletezett, hanem Laue berlini vitaüléseinek mintájára rendszeres  fórumokat szervezett az elméleti és kísérleti fizika aktuális problémáiról. A gázkisülések vizsgálata után az elemi részecskék  számlálása felé fordult figyelme. Bay míg Szegeden tevékenykedett barátságot kötött Riesz Frigyessel, Haar Alfreddal, s nem  utolsó sorban Szentgyörgyi Alberttel. 936-ban a kutatómunkát Budapesten a Tungsram Laboratóriumban és a Budapesti  Műszaki Egyetemen folytatta. E labornak a többivel ellentétben rendkívüli előnyei voltak. Az anyagiakra nem lehetett panasz,  se a jól képzett gárdára. 1946 és 48 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos  Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének. A csillagászat iránt mindig is érdeklődött, s mindig kellemes emléket jelentett számára mikor visszaemlékezett arra,  hogy 10 évesen láthatta a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelhette a Jupiter holdjait, megismerte  a csillagképeket és a Hold tájait. Így nem is csoda, hogy mikor megismerte a mikrohullámú radartechnikát, rögtön az ötlött a  fejébe, e technikával ki lehet jutni az űrből és el lehet érni a Holdat. Kidolgozott egy elvi megoldást, amitől nem tért el a  nehézségek ellenére sem, s végül 1946.02.06-án kijelenthették, megradarozták a Holdat. Habár már egy hónappal előtte az  Egyesült Államokban hasonló eredményre jutottak, de ez nem csökkenti Bay és társai érdemeit, elvégre ok a háborús időkben,  az amerikaiakénál nehezebb körülmények között végezték kísérleteiket, s szűkösebb anyagi keret állt rendelkezésükre is. A  radarcsillagászat történetírói Bayt e tudományág „szülőatyjának ” tartják és nevezik. 1948-ban elfogadta a George Washington  Egyetem meghívását és az ottani egyetemen a kísérleti fizika professzora lett. Hamarosan a gyorskoincidencia-kísérletekkel  kezdett foglalkozni. Emelett Szentgyörgyi Albert mellett biofizikai problémákkal is foglalkozott. Bay Zoltán egyesült államokbeli  kutatói tevékenységének legfontosabb mérföldköve kétségkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatal volt, ahol a fizikatudományok  más területein folytatta tanulmányait.   1955-tol 1972-ig dolgozott itt. Mikor a lézer bevonult a kísérleti fizikába, o is érdeklődéssel fordult feléje. A fénysebesség  mérésének új lehetőségét látta ezen eszközben. S ez lett a méréstan új mérföldköve is. Publikációiban kitartóan harcolt a  fénysebességen alapuló egységes idő-hosszúság standard bevezetéséért. Bay maga is megjegyezte, hogy eddigi pályafutása  során soha nem ütközött ekkora ellenállásba, mint a standardizálási rendszer. A 70-es években sorra érik a kitüntetések a világ  nagy egyetemein. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is tiszteletbeli taggá nyilvánította.  1981 májusában tartotta székfoglalóit, melyek a radarcsillagászatról, a speciális relativitáselméletről és a fénysebesség  állandóságáról szólt. Bay már 1965 óta harcolt az új mértékegységrendszer bevezetéséért, s 1983-ban végre be is következett  ez. A Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája Párizsban tartotta 17.-ik ülését, ahol elfogadták az egységes  rendszert és megállapították: A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/229792456-od része alatt megtett út hossza.  1990-ben, 90. születésnapján Gyula város tiszteletbeli polgárává választották s átvehette a Magyar Köztársaság Rubintokkal  Ékesített Zászlórendjét. 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el. Végakarata szerint hamvait hazaszállították és  szülőföldjén, Gyulaváriban temették el 1993.április 10-én.

„Ha az életünkben van valami érték, az abból van,Hogy valamit meg tudunk menteni a gyermekkorunkból.” (Bay Zoltán)