Szeretettel emlékezett M. Szabó Andrásra, Bandi bácsira Gyula város ’56-os polgármesterére a gyulai Október 23. Alapítvány születésnapja alkalmából iskolánk könyvtárában.

A rendkívüli történelem óra meghittségét adta az ’56-os veterántalálkozó alkalmából már bemutatott kiállításanyag, ami az alapítvány megvalósított célkitűzéseit foglalja össze M. Szabó András és a kuratórium szemszögéből.

Bagyinszki Zoltán kuratóriumi elnök visszaemlékezésében kiemelte az ’56-os forradalmárok emberi nagyságát, különösen M. Szabó András hiteles és példamutató tevékenységét nemcsak 1956 kapcsán.

Pataky László az Átkozott nap c. film egy-egy részletén keresztül hozta közelebb a diákokhoz ’56 szellemiségét, kiemelve a gyulavári mártírok hősiességét és a forradalomba vetett hitét.

Az emlékkiállítás értékközvetítő tevékenysége: hiteles, példamutató személyiségek életének megismerése, emberi és nemzeti értékek továbbadása, átélése történelmi forrásokon keresztül.

Az adventi készülődés részeként várjuk azokat a gyulavári lakosokat december hónapban iskolánk könyvtárába, akik a magyar történelem legcsodálatosabb 14 szabad napjára szeretnének emlékezni különös kitekintéssel a rendszerváltás utáni évek értékmegőrző alapítványi tevékenység munkáját is megismerve.

Online híranyag megtekinthető:

Iskolánk 20 tanulója jutott el a Budapesten megrendezett XXI. Országos szorobánversenyre. Tanulóink kitartó munkával, szorgalommal érték el a továbbjutás lehetőségét.

Legeredményesebb tanulóink:

 Cseresznyés Nikolett 3. o.        III. hely

 Erdődi Gergő  4. o.                   III. hely

 Kneifel Anna 7. o.                     II. hely

Gratulálunk minden versenyzőnek, akik kitartóan készültek a versenyre!

A megmérettetés után jöhetett a kikapcsolódás!

Alapítványunk támogatásával a Csodák Palotájában vezettük le a feszültséget!

Nagyon jól éreztük magunkat!

Kiss Zoltán és Szabó Attila a Herman Ottó Országos Verseny döntőjébe jutott. Mindkét fiú kitartóan készült az országos megmérettetésre. A versenyt a Budapesti Műszaki Egyetem előadójában rendezték. A nagy izgalom ellenére mindkét fiú eredményesen szerepelt.

Gratulálunk és további sikereket kívánunk!

 Április 12-én ismét megmérettettük magunkat az alsó tagozatos tanulók számára megrendezett Implom József Járási Vers- és Prózamondó Versenyen, ahol kilenc iskola 60 legjobb vers- és prózamondói mutatták meg tehetségüket.

A verseny a hagyományok szerint a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban került megrendezésre.

 Második  osztályban  vers kategóriában:

 LENDVAI MÁTYÁS  I. helyezést ért el.

/Felkészítő: Nagyné Oláh Éva/

Harmadik osztályban próza kategóriában:

SÉLLEI TÍMEA  I. helyen végzett.

 /Felkészítő: Wittmann-né Katona Krisztina/

Lélektől-lélekig…

„Sok szeretettel köszöntök minden kedves meghívott vendéget a 25. Bay-hetünk ünnepélyes megnyitóján.

Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm dr. Görgényi Ernő urat, Gyula város polgármesterét, Szabó Károly képviselő urat, Csontosné László Anikó Intézményvezető-helyettes Asszonyt, kollégáimat, a kedves szülőket, a sajtó képviselőit, és minden diákunkat.

„Ha az életünkben van valami érték, az abból van, hogy valamit meg tudunk menteni a gyermekkorunkból.”  Bay Zoltán szavai jutnak az eszembe ma, amikor összegyűlünk a gyulavári református templomban, hogy 25. alkalommal emlékezzünk meg névadónkról.

E jubileum kapcsán, illő, hogy visszatekintsek a 25 évvel ezelőtt történtekre. 

Iskolánk, mely korábban 4-es számú Általános Iskola néven működött, 1994-ben vette fel  „nagytiszteletű”  Bay Zoltán fizikus, Gyulavári szülötte nevét, elsőként az általános iskolák közül.

A névfelvétel ötlete és megvalósítása Kiss Ibolya igazgatónőhöz és az akkori tantestülethez kötődik.

A világhírű tudós nevét viselni elkötelezettséget jelent számunkra, és e szép teher arra ösztönöz bennünket pedagógusokat, hogy átadjuk és őrizzük szellemiségét. 

A Bay Zoltán nevét viselő iskola közösségének vezetőjeként, az iskola névadója előtt tisztelegve, engedjék meg nekem, hogy ma, ne a munkásságát idézzem fel, amit már mindannyian jól ismerünk, hanem ejtsünk néhány szót az EMBER-ről is. Az emberről, aki bármilyen magasságokba is jutott, végső nyughelyének szülőfaluja csendes kis temetőjét jelölte meg.

Vajon hogyan vált az 1900. július 24-én, Gyulaváriban megszülető lelkészgyermekből világhírű természettudós és feltaláló? Hogyan váltotta valóra gyermekkori álmát, a Hold megérintését? Pályáját ismerve azt látjuk magunk előtt, hogy teljes elszántsággal dolgozott, mindvégig bízott abban, hogy valóra tudja váltani álmait.

Egy biztos: csak kétféleképpen lehet leélni az életet: vagy abban hiszünk, hogy semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden az.

Jól példa erre Bay Zoltán munkássága, aki hitt a varázslatban, aki nem ismerte a lehetetlent, aki az elé görgetett kövekből lépcsőt tudott építeni, aki megkereste saját útját, akit útközben a hit, az őszinteség, a hitelesség vezérelt.

Bay Zoltán azon magyar tudósok sorát gazdagítja, akiknek munkássága hazánkban méltatlanul feledésbe merült. Számos kortársához hasonlóan, ő is a tengerentúlon alkotott és élte le élete felét, azonban a tudománytörténeti jelentőséggel bíró felfedezéseit és kísérleteit még itthon végezte.

1948-ban emigrált Amerikába, amikor is a helyzete itthon már tarthatatlanná vált, emberbaráti cselekedeteinek köszönhetően. Legelőször 1973-ban látogatott haza. Hazatéréséről a következőket vallotta:

„Szívesen jövök Magyarországra, mert hiszen hiába élek immár három évtizede külföldön, még mindig Magyarországot tekintem az otthonomnak: „Nekem erdélyi lány a feleségem, mi magyarul beszélünk odahaza, és amikor azt mondjuk, hogy otthon, akkor ez vagy Erdélyt jelenti, vagy pedig Magyarországot.”

A kérdés: szabad volt-e eljönnöm, vagy inkább vállalnom kellett volna az otthoni sorsot, mely börtönnel, brutálisan elnyomó munkatáborral, vagy éppen kivégzéssel járhatott volna?

Eljövetelem történetét megírtam „Az Élet erősebb” – című visszaemlékezésemben.  Nem volt könnyű eljönnöm, az volt az érzésem, mintha otthon előbb meg kellene halnom, hogy az életet itt folytathassam. Eljövetelem célja volt egyrészt, hogy ne segítsem az otthoni, szerintem bűnös rendszert tudományos, katonailag is hasznosítható eredményekkel, másrészt, hogy idekinn elmondhassam a rendszer elnyomó voltát, és hogy kifejthessem azokat a tisztán tudományos eredményeket, melyek még telnek az életemből.”

A magát haláláig magyarnak valló fizikust a 90. születésnapján, 1990-ben, Gyula város tiszteletbeli polgárává választották. Ezt az eseményt Bay Zoltán a következőképpen élte meg:

Mivel tudom én viszonozni ezt az ajándékot? Azt hiszem azzal, hogy elmondom, mi fűz engem szülőfalumhoz, Gyulavárihoz, ami most Gyula város egy része. Mert igaz ugyan hogy csak 11 éves voltam, amikor az édesapánknak, Gyulavári református lelkészének halála után családom Debrecenbe költözött, mégis az örökre szépnek maradó gyermekkor emlékei kísértek el további életpályámon. És merem állítani, amit a későbbi életemben szépnek, jónak vagy eredményesnek tudok tartani, mind ott gyökerezett abban a gyermekkorban, amitől a sors eltávolított ugyan, de emlékeimben, mindig vissza-visszatértem. „

Később Göncz Árpádtól átvehette a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét is, amit az akkori köztársasági elnök személyesen vitt el Neki Washingtonba.  Elfogadási beszédében e szavakkal köszönte meg a hazai elismerést.  „Sohasem tagadtam, hogy magyar vagyok, magyar maradtam és már az is maradok, amíg ennek a világnak a poros útjait taposom”.

 Bay Zoltán 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el, ám végakaratának megfelelően szülőhelyén, Gyulaváriban temették el 1993.április 10-én.

Tisztelt Vendégeink!

Azt gondolom, hogy Bay Zoltánnak, a professzornak, az embermentő tudósnak, a világhírű fizikusnak, fontos üzenete van az utókor számára: ahhoz, hogy megfejtsük a világ titkait, hinnünk kell bennük.

Fontos, hogy higgyünk magunkban, hogy merjünk elindulni, hogy keressük meg saját utunkat, hogy küzdjünk meg a számunkra fontos dolgokért. A jóság, az őszinteség, a hitelesség vezéreljen bennünket.

 Fontos, hogy képesek legyünk segítséget kérni, hogy ne ítélkezzünk felszínesen, hogy ne féljünk a veszteségektől és a kudarcoktól, mivel ezek az önmagunk felé vezető utazás részei.

Beszédem elején utaltam rá, hogy a tudós nevét viselni elkötelezettséget jelent számunkra. Ez az elkötelezettség Gyula városát is jellemzi, hiszen a városvezetés és a képviselőtestület mindig iskolánk mögött állt a nehéz időkben is.  Idén nyáron a Bay Zoltán Általános Iskola eddig soha nem látott felújításon esett át, melyért itt is szeretnék köszönetet mondani Polgármester Úrnak és Képviselő Úrnak. Az önkormányzat 2 évvel ezelőtt megnyitotta a Bay emlékszobát. Az állandó kiállításon a vendégek megismerkedhetnek a tudós munkásságával, családjával, használati tárgyaival is.

1995 márciusától –immár hagyományt teremtve- minden év tavaszán Bay-napokat rendezünk. Ebben az évben jubilálunk, hiszen 25. alkalommal tarthatjuk meg a névadónkhoz kapcsolódó programsorozatunkat.”

/Elhangzott Gyulavári, 2019. március 25. Gyulavári Református Templom: Szabóné Bohus Márta tagintézmény-vezető asszony tolmácsolásában/

A szívhez szóló mindnyájunkat megérintő ünnepi gondolatok után tisztelegtek az utódok városunk szülöttje előtt.

Dr. Görgényi Ernő Polgármester Úr és Szabó Károly Képviselő Úr, helyezte el az emlékezés szalagját iskolazászlónkon.

Hagyományként a 4. osztályos tanulók interaktív előadása idézte meg Bay Zoltán emberi és szakmai nagyságát. Reményik Sándor Templom és iskola c. versének megzenésített változata olyan értékeket állított a középpontba, ami napjainkban is szorosan hozzákapcsolódik Bay Zoltán életművéhez.

„Ti megbecsültök minden rendet, 
Melyen a béke alapul. 
De ne halljátok soha többé 
Isten igéjét magyarul?! 
S gyermeketek az iskolában 
Ne hallja szülője szavát?! 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát!” 

A műsor második felében a gyermeki vágyak beteljesedését szimbolizáló templomtorony és a Hold kapcsolatának személyes bensőséges hangulata előrevetítette a tudósprofesszor későbbi tudományos felfedezésének szenzációját: a holdradar kísérletet. Bay Zoltán életművét átélni az egykori szeretetteljes hajlék falai között több mint felemelő érzés volt: Lélektől-lélekig megélt szeretetkapcsolat. A tanulók által megformált 20. század nagy géniuszának példaképe iránt méltó módon fejezte ki tiszteletét a lelkes gyermekcsapat. A névadónk által megfogalmazott gondolat ma is érték számunkra:

    „Gondolkodásmódunk, jellemünk már gyermekkorunkban kialakul, és ez rányomja bélyegét későbbi életünkre. A korai érzések, gondolatok belénk maródnak, velünk élnek.”

Az ünnepi műsor után Bagyiszki Zoltán nyugalmazott kulturális tanácsnok úr Bay Zoltán nagy tisztelője emlékezett a következőképpen:

„A Bay életmű a gyulai értéktár tagja. Büszkék lehetünk településünk megbecsült kutatóira. A General  Electric  aulájában 2 márványtábla is gyulai származású fizikusnak állít emléket:  Bay Zoltánnak  és Bródy Imre. 

Gyulavárihoz 3 csoda köthető: a templom csillagos mennyezete, a létrehozott Bay kiállítás és a 2 emléktábla Budapesten”- hangsúlyozta a Bay emlékszoba egyik ötletgazdája.

Útravalóként a tanácsnok úr a jelenlévő diákok szívére helyezte a tudás iránti vágy fontosságát: „Kívánom, hogy a jövőben Gyulaváriból újabb Bay Zoltánok indulhassanak a világba és a vágyott hírnév felé.” 

  Az ünnepség végén a város vezetői és az intézmény képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúját a templomkertben levő emlékmű előtt.

A hét folytatásában kedden a város általános iskoláinak körében meghirdetett rajz és fotópályázat eredményhirdetésére, szerdán társadalomtudományi vetélkedőre, csütörtökön  természettudományi versenyre került sor a helyi iskolák csapatainak részvételével.

Ebben az évben tovább színesítettük a palettát: iskolánk tanulói számára játékos kísérletek bemutatásával és Bay Zoltán életéhez kapcsolódó vetélkedő szervezésével.

A jubileumi Bay év mottója legyen számunkra is hosszú távú érték:

„Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunkban a kultúra tiszteletét.”

                                                                                                 ( Pataky László Zoltán)

Területi szorobánversenyen vett részt iskolánk 28 tanulója március 28-án. A japán számolóeszközzel első osztályos korukban ismerkednek tanítványaink. Területi versenyt hirdetnek a leggyorsabb szorobánhasználóknak minden évben. Az idén is az Implom iskola volt a területi verseny helyszíne. A másodikosoktól a nyolcadikosokig megmérettették magukat a gyerekek. A hibátlan és gyors számolás a cél. A XXI. versenyen 21 tanulónk ért el legalább negyedik helyezést. Ők képviselhetik iskolánkat a Budapesten megrendezendő országos versenyen.

Ezúton is gratulálunk eredményeikhez, amelyet szorgalmas, kitartó munkával értek el!

Alsós helyezettek:

2. osztály:

– Hargitai Erik Márk: VII.hely
– Lendvai Mátyás: IV.hely
– Lupsán Zoltán Sándor: IV.hely
– Toronyi Bálint: VI.hely

3. osztály:

– Borsos Gréta: III.hely
– Cseresznyés Nikolett: III.hely
– Marosán Vivien: III.hely
– Nagy Csaba: III.hely
– Pákozdi Dorina: III.hely
– Pákozdi Ramóna: I.hely
– Rotár Dávid: IV.hely
– Szabó Bori: IV.hely

4. osztály:

– Antal Ria Nikolett: IV.hely
– Braun Máté: V.hely
– Erdődi Gergő: II.hely
– Lovász Izabella: VI.hely
– Kovács Boglárka: VI.hely
– Magyar Nóra: IV.hely
– Serfőző Balázs: IV.hely

Felsős helyezettek:

5. osztály:

– Bundik Kata Sára: VI.hely
– Cseresznyés Noémi: IV.hely
– Guba Hunor Richard: IV.hely
– Pintye Emília: IV.hely

6. osztály:

– Serfőző Máté: VII.hely

7. osztály:

– Kneifel Anna: II.hely

8. osztály:

– Gyuricza István: III.hely
– Hargitai Martin Ottó: IV.hely
– Kósa Noémi: III.hely

A KÖVIZIG március 22-én, pénteken rendezte meg szokásos víz világnapi rendezvényét. A székház körül tartott bemutatókon megismerkedhettünk a vízügyi tevékenységekkel.
Megismertük a lápi kúttól egészen a csapvízig vezető különleges utat.
Terepasztalra került a vízminőség-védelem, megtudhattuk, hogyan szabhatunk gátat a környezetszennyezésnek.
Ellátogathattunk Micropoliszba, és megismerhettünk egy, a vizet természetes megoldásokkal hasznosító város életét.
A Cseberből vederbe játék során egy vidám hangulatú akadályversenyen vettünk részt. Kipróbálhattuk a vízügyes eszközöket is, az árokásó-rakodó és úszó-nádvágó gépet, a műhelykocsit és a vízhozammérő csónakot.
Megnéztük a Bodoki–szobornál felállított színpadon az előadásokat, és részt vettünk abban a közös táncban is, amelyre a néptáncosok, Petra néni és Peti bácsi hívtak meg minket.
Ezután megnéztük Petőfi Sándor és Erkel Ferenc szobrát, majd egy vidám hangulatú játszótéri játékkal fejeztük be ezt a szép, emlékezetes délutánt.