Budapesti történelmi kirándulás

„Eljött hát a nap, amire annyira vártunk” indítottam beszédemet a kedves szülőkhöz és gyerekekhez szólva, azon a decemberi álmos reggelen, amikor a várva várt kirándulásra gyűltünk össze a gyulai vasútállomáson. Mikor ötöt ütött az óra, kis csapatunkkal már vonaton robogtunk országunk fővárosa, Budapest felé, hogy a „Világ Múmiái” elnevezésű, és a honfoglalás kori őseinkről szóló kiállítást nézhessük meg. A kellemes vonatozás végén, Rochlitz Gyula és Feketeházy János munkásságának egyik legszebb alkotása tárult szemünk elé a Keleti Pályaudvar képében. Diákjainkat két csapatra osztottuk, s külön utakra keltünk, hogy a tervezett kiállításokat megtekinthessük. A Föld gyomra felé ereszkedve gyermekeink tátott szájjal csodálták a 4-es metróhoz vezető utat, melyet gigantikus oszlopok szegélyeztek, s a modern építészet elemei díszítettek. A kellemes utazás után még több érdekesség várt ránk. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy színvonalas előadás keretein belül betekintést nyerhettünk a honfoglalás kori őseink életébe, és megcsodálhattuk az ott található érdekesebbnél érdekesebb tárgyi emlékeket. A „Világ múmiái” elnevezésű kiállítás ugyancsak nagy sikert aratott diákjainknál. A múmiák világába egy kedves antropológus hölgy tolmácsolásán keresztül utazhattunk el, mely tárlatvezetés sok-sok érdekes információval látta el tanulóinkat, s bővítette ismereteiket. Mindezek után egy kellemes környezetben fogyaszthattuk el a modernkor mind szemünknek, mind éhes gyomrunknak  ínycsiklandozó látványt, s élményt  nyújtó gasztronómiai remekműveit. A rengeteg új információval és a finom ételekkel telve, nyakunkba vettük ismét a várost, s a Magyar Államvasutak egy járatát kiszemelve elindultunk hazafelé, hogy a látott és hallott dolgokat mihamarabb megoszthassuk a ránk otthon váró családtagjainkkal. Az utazás az élmények megbeszélésével, hangos viccelődésekkel, jó hangulatú beszélgetésekkel színezve telt. „Este van már nyolc óra” mikor vonatunk begurult a gyulai vasútállomásra. A gyermekektől hallottakat összegezve talán egy szóval zárhatnánk a napot: Köszönjük!

Köszönjük a kedves szülők támogatását, iskolánk vezetésének segítségnyújtását, melynek köszönhetően együtt tölthettük ezt a szép napot! A köszönet szóljon azoknak a kollégáimnak is, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, személy szerint Anikó néninek, Emese néninek, Tündi néninek, Bea néninek, és Imi bácsinak.

Zárszóként mit is mondhatnék? Ha tovább utaztunk volna, az én mesém is tovább tartott volna!

 
Tisztelettel: Török Balázs