Osztályommal (6/B) 20108. február 22-én a Magyar Parasport Napja alkalmából ellátogattunk a gyulai Esély Pedagógiai Központ Pánczél Imre Tagintézményébe, ahol közösen sportoltunk.

Elsőnek a vakfutást próbálhattuk ki. Egy kicsit fura érzés volt, hogy idegen gyerekek vezettek minket úgy, hogy nekünk be volt kötve a szemünk és nem láttunk semmit. Aztán mi vezettük őket, ami szintén érdekes dolog volt.

A kerekesszékes vetélkedőn megtudtuk, hogyan lehet hajtani és irányítani ezeket az eszközöket. Először mindenkinek nagyon különleges volt a szék irányítása, de aztán meg lehetett szokni. Volt egy izgalmas szlalomverseny a kerekesszékkel, ahol a lányok nyertek.

Ezek a vetélkedők felváltva történtek, így amíg a lányok végrehajtották a feladatot, addig a fiúk darcoztak és ugyanez fordítva. A dartsot nem a megszokott módon dobtuk, hanem megtapasztaltuk, hogy milyen annak, aki nem tud állni, csak ülni. Vagyis a dartsot is ülve játszottuk.

Utoljára röplabdáztunk. Ez is ugyanazt a célt szolgálta: kipróbáljuk, milyen az, amikor csak ülve tudunk mozogni. Természetesen nem rendes röplabdaszabályok szerint játszottunk, hanem egy kicsit egyszerűsítve.

A délelőtt folyamán beigazolódtak Muhammad Ali ökölvívó szavai, miszerint „a lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Vendéglátóink nemcsak a frissítőn és a finomságokon kívül szívük szeretetével is megajándékoztak bennünket.

Köszönjük a feledhetetlen élményt!

Baukó Bence
tanuló 6.B