Vasárnap volt, reggel 4:30. A legtöbb ember nem is tudja, hogy ilyen időpillanat létezik egyáltalán, mert alszik ilyenkor. Kivéve egy csapat izgatott gyereket és álmos felnőttet, akiket a pacsirtaszóra ébredő táborvezető rendelt a Dürer suli parkolójába.

 Nagy utazás készülődött, immár másodszor. Zánkára, Erzsébet-táborba indult a diáksereg, maroknyi felnőtt kíséretében. Még gyors búcsú anyától és apától, aztán kigördült a busz, megkezdődött a kaland. Néhány megálló után, megnyugodva tapasztaltuk, hogy a Balaton ott van, ahol tavaly hagytuk. Pont úgy is néz ki, csak kicsit mélyebb, de ezt akkor még nem tudtuk.

 Némi tábori adminisztráció után elfoglalhattuk a szállásunkat. Idén is Ló Szerafin volt a vendéglátó. A szobák kiosztása során a sors nem kedvezett a "Rómeó különítménynek", ez alkalommal erkély nélkül maradtak. A pakolás végére nagyon megéhezett mindenki, tehát a Kék étterem felé vettük utunkat. A sor sem volt rövidebb, az étel sem fantáziadúsabb, mint egy évvel ezelőtt. Már csak a helyi ABC kínálatában reménykedhettünk. Csalódottan tapasztaltuk azonban, hogy az említett egység bezárt. Az árkádok alatt találtunk egy másik boltot, amelyik nélkülözhetetlen alapvető élelmiszerek (kóla, csoki, chipsz, jégkrém) bő kínálatával segített elviselni az étkezés viszontagságait.

 Délután, irány a part! Bár nem volt igazán strandidő, jól szórakozott mindenki a vízben. Este tábornyitó, zászlófelvonás, gyors telefon anyának, apának, vacsora, izgatott sutyorgás a szobákban, majd alvás.

 Másnap reggel 6:40-kor ébresztett mindenkit a tábordal, (szerencsére, csak halkan), reggeli torna, szobaszemle, reggeli követte egymást, majd kezdetét vette a tábor hömpölygő programfolyama. Volt kincskeresés (sajnos a tanító néni csillogó, fehérköves gyűrűje a tábor végéig sem került elő, pedig nagyon kerestük), tábori olimpia, ahol a nagyfiúk focicsapata remekül szerepelt. Mentünk éjszakai túrára és hajókázni, este koncertekre és színielőadásokra. Kóstoltunk dinnyét és jégkrémet, megküzdöttünk a darazsakkal a jégkásáért. Minden délután fürödtünk és játszottunk a parton.

 Csütörtökön este kicsit szomorúan táncoltak a lányok a táborzárón, a fiúk ülve csodálták őket. Megtudtuk, hogy a negyedikes lányok szobája nyerte a tisztasági versenyt, majd csomagoltunk és vártuk a másnapi városnézést.

 Pénteken, Tihanyban ellenőriztük a visszhangot, a légszennyezés ellenére még működik, sétáltunk a központban. Az utolsó fagyit már szomorúan fogyasztottuk el, innen tényleg hazafelé indul a busz……

 Néhány óra elteltével megérkeztünk Gyulára, az izgatott szülők nagy örömére. Mindenki épségben, a költőpénzével szegényebben, ám rengeteg szép élménnyel gazdagabban indulhatott haza.

 Reméljük, jövőre is lesz lehetőségünk táborozásra!

Köszönjük Szabó Tibor buszsofőr és apuka felelősségteljes és fáradhatatlan munkáját!