Kirándultunk, tanulmányi kirándulás, együtt ások és bések, Düreresek.
Kicsi piros vonattal utaztunk a Városerdőre.
Felszállás előtt bemelegítő sétát tettünk a hosszú Béke sugárúton.
Unalmas, fárasztó. De nem! Mert voltak gesztenyék a járdán, amit
lehetett rugdosni.
Felszálltunk, 8 perc utazás után leszálltunk,
megérkeztünk. A gáton folytattuk utunkat, ahol először rátaláltunk egy
botsáskára, majd a barnából átmentünk zöldbe, egy zöld, majd megnézzük
az interneten, milyen nevű sáskára. Vaddisznónyomokat is láttunk,
legalább is szerintünk, de az őzcsapás biztos. Itató, etető, közte
kitaposott út.
Megérkeztünk a strandra, de szeptemberben már nem
strandolunk. Kicsit tanultunk, láttunk, tapasztaltunk. A vízpart
növényvilága, egyik folyónk, a Fekete-Körös folyásának iránya, bal
part, jobb part.
Ettünk, ittunk, fociztunk, frizbiztünk, labdáztunk,
pihentünk, sokat beszélgettünk, a lányok zenét hallgattak, sőt még
táncoltak is. Jutka néni tapsolt a tanítványai láttán.
Egyre sötétedett az ég, dörgött is. Itt nem eshet! Esett, de mi csak mentünk, megvéd az erdő.
Sétánk közben megfigyeltük az erdő szintjeit,
amiről természetismeret órán már tanultunk, az óriási fákat és persze a
tisztáson ismét előkerült a labda. A barangolók őzet, nyulat láttak,
akik mókusra vártak, most hoppon maradtak.
Jobban esett. Irány a menedékház, hiszen az arra
való! Előkerült a hátizsák aljából a maradék szendvics, megtöltöttük
kulacsainkat a kútból.
Irány haza, mert jön a vonatunk!
Egyre jobban esik. Akinek nem volt esőkabátja, a
kicsi váróhely adott száraz helyet. A hős kicsi férfiak az
esőkabátjukat a lányokra terítették.
Ismét a hosszú sugárút, a gesztenyékkel.
Sétáltunk, izzadtunk, fáztunk, megáztunk,
megszáradtunk, láttunk, tanultunk, tapasztaltunk, egy élménnyel több.
Ez mind egy nap alatt.
Boruzs Mónika
