Karácsony a Dürerben


A csoda

  " Van egy csoda. A karácsony csodája. Amire várunk. " - ahogy a kis Dorka mondta. Közösen feldíszített zöld fenyő, csengők csilingelése, halk zene, fénybe öltözött  város, gyertyák illata.

 Ezen a napon elfelejtjük bánatunkat, megbocsátunk, szépeket mondunk, szeretünk, és örülünk, hogy szeretnek, együtt a család, még a távolban élő gyermekeink is hazajönnek. Melegség, boldogság önti el a szívünket, mosolyra görbül a szánk, könny szökik a szemünkbe, meghatódunk, a kő szív is megenyhül.

 A sok próba, a rengeteg munka, a díszletek, jelmezek készítése, fenyőfa be, fenyőfa ki, paravánok fel, irány a tornaterem. " Kezdjük újra!  Újra és újra!  Nincs itt a szövegem! Meleg a gyertya!  Hadarsz, lassabban! Mond el még egyszer! Hol vagy, nyuszi? Itt a helyed! Felakadt a ruhám! Leesett a szarvam! Jaj, elborult a fenyőfa! Tedd már Nóri a csillagot a fa csúcsára! " Egyre szebb, egyre jobb, egyre könnyebben megy a forgás, a twist.       Megérte.

 Megérkezett a karácsonyi ünnepség a Dürerbe. Összegyűltünk, együtt vagyunk, tanulók, tanítók, tanárok, nyugdíjas pedagógusok, leendő elsősök, ovisok. A 4.b osztály ünnepi díszbe öltöztette a kopott, sok diákot látott tornatermet. Elhozta a csodát, meghittséget, a karácsony varázsát.

Tündérkirálynő

 A tündérkirálynő parancsot adott Dérikének, és angyalkáinak, hogy nézzék meg felkészültek-e az erdő lakói Jézuska tiszteletére. Azonnal elrepültek a nagy kerek erdőbe, hogy figyeljék az előkészületeket. Látták, hogy az állatok mindent megtesznek, de nehézségekbe ütköztek, elfelejtették a karácsonyfadíszeket. Szélike, a legkisebb tündér, köpönyegével előhívta a hófelhőket.  " Legyen hó, legyen hó! "   Az angyalkák feldíszítették a zöld fenyőt, és bearanyozták az erdőt. Teljes az öröm, a szívek megteltek boldogsággal. Angyalkák, Szélike, az erdő állatai közös táncra perdültek, a karácsonyfát körbe véve.  Tündérkirálynő a távolból figyelt.

 Kivonulás, taps.

 Igazi taps, szívből jövő,  düreres taps, meghatottság. Angyalkák, Szélike, nyuszik, farkasok, medvék, szarvasok mécsessel a kezükbe visszajöttek, és leültek a karácsonyfa elé és énekeltek. Együtt énekeltünk, és aki eddig vissza tudta folytani a könnyeit, már nem ment. Szép, gyönyörű, megható, karácsony, a szeretet ünnepe.

 Köszönjük nektek 4.b-s tanulók, köszönjük neked Tündérkirálynő, az  erdő lakóinak, hogy elhoztátok a karácsonyt, a szeretetet, a melegséget. Köszönjük a szép verseket, hogy felébresztettetek, hogy a karácsony ne az ajándékról szóljon, hisz annál sokkal több. Szeretet, szeretet, szeretet.

 Éreztük.                

Boruzs Mónika